Földelés
A testünk belakása által újra megtapasztalhatjuk a gravitáció természetes támogatását.
Fizikai és érzelmi támogatás hiánya
Ha gyerekként nem éreztük magunkat biztonságosan megtartva, vagy ha nem tudtunk a szüleink támogatására hagyatkozni, fizikailag vagy érzelmileg, ez gyakran egy felfelé húzásként tükröződik bennünk, el a testünk alapjától.
Lehetséges, hogy kihívást jelent számunkra érzelmileg támaszkodni más emberekre. Fizikai szinten pedig lehet, hogy nem tudjuk befogadni a föld, a padló vagy a szék támogatását, megtartását.
Felfelé húzás
A traumára adott reakcióként sok ember elszakítja magát a gyökereitől; a megjelenésük azt sugallja, hogy felfelé törekednek, megpróbálják elhagyni a testüket a fejük tetején keresztül vagy felülemelkedni a gyermekkori környezetük rossz közérzetén.
A legtöbbünk, még akkor is, ha nem szenvedtünk el súlyos traumát, nagyobb részt élünk a testünk felső részében, mint az alsóban. Élhetünk a mellkasunkban, karjainkban, nyakunkban és fejünkben, de nehezünkre esik hozzáférni és belakni a lábfejeinket, lábainkat, medencénket és középső szakaszunkat (has és alsó háti rész).
A földelés jelentősége
Ez azt jelenti, hogy hiányzik az alapzatunk, népszerű nevén a "földelés". Ha nincsen alapzatunk, könnyen elveszítjük az egyensúlyunkat, könnyen elárasztódunk más emberektől vagy intenzív körülményektől. Nem is tudunk megpihenni önmagunkban. Zaklatottságot és nyugtalanságot érzünk, ami korlátozhatja, hogy milyen mértékben érezzük biztonságban és elégedettnek magunkat az életben.
Biztonság és támogatás
Amikor belakjuk a testünk alsó részét is, több kapcsolatot érzünk az alattunk lévő padlóval, és rá tudjuk engedni magunkat a támogatására. Ez segít elengednünk az erőfeszítést, amit a legtöbben kifejtünk, hogy egyenesen tartsuk magunkat. Az alattunk lévő padló természetes támogatása biztonságérzetet adhat nekünk és még a pszichológiai alapú bizonytalanság érzésen is könnyíthet, ami a gyermekkori támogatás hiányából fakad. Más szavakkal, a földelés fontos szerepet játszik a trauma következményeiből való gyógyulásban.
Kulturális minták
Társadalmi tényezők is okozhatják, hogy inkább a testünk felső részében élünk, mint az alsóban. Bár ez nem mindenkire igaz, egy általános minta a kultúránkban az "öv felett" élni. A "jó" emberek a szívükön és a fejükön keresztül kapcsolódnak, nem "onnan lentről". Viszont amikor megtapasztaljuk a belső teljességünket, az egész lényünkkel kapcsolódunk másokhoz. A mások felé való nyitottságunk és válaszképességünk a teljes testünket magába foglalja.
Szorongás a testben
A szorongás is egy felfelé elmozdulást
hoz létre a testünkben. Amikor szorongunk, felfelé emelkedünk
önmagunkban, el az alapzatunktól. Ez az elmozdulás a nyelvünkben a "torkomban dobog a szívem"
mondattal is kifejeződik. Sok érzékeny ember nő fel bizonyos mértékű
szorongással és ezzel az aggódó, felfelé elmozdulással a testükben. A teljes test belakása, a test alsó részével együtt, segíthet csillapítani ezt a megszokássá vált szorongásmintázatot.
Megpihenés
A legfőbb alapzataink a lábfejeink és a medencealapunk. Amikor belepihenünk ezekbe az alapzatokba, a teljes lényünkben tapasztaljuk a földelést, gravitációt. Ez segít, hogy belsőleg egységesnek és kellemesen, otthon érezzük magunkat a testünkben. Az alapzatokban való megpihenés nem egy lefelé nyomás vagy összeesés, hanem az elengedésre és megnyugvásra való képességünk.
Forrás : Judith Blackstone Trauma and the Unbound Body 55-59. o. (ford. Nagy Judit)