Részlet Judith Blackstone könyvéből :
A mindent átható teret csendességként tapasztaljuk. Amikor felismerjük, felfedünk egy megingathatatlan, változatlan, tágas teret, az élet minden mozgásán belül. Van egy gyengédség ebben a csendességben, egy nyugalom, belső béke, melyet mindannyian megtapasztalhatunk a saját lényünkön belül és minden másban is körülöttünk.
Ekként a térként átjárja a testünket ez a gyengéd csendesség. Úgy érezzük, hogy csendességből vagyunk, ami mindig ott van minden változó gondolaton, érzésen és érzeten belül a testünkben. És ez a testünkön belüli csendesség folytatólagos azzal a csendességgel, ami mindent áthat, amit a környezetünkben tapasztalunk. Amikor átmozgunk a téren, a csendesség halad át a csendességen.
Ahogy megkísérelem ezt leírni, eszembe jut Rainer Maria Rilke egy verse, ami ezekkel a szavakkal végződik :
"Mi mind lehullunk. Ez a kéz is itt.
És nézz másokra : ez van mindenben.
Mégis van Egy, ki ezt az örök hullást
Szüntelen kézben tartja szelíden."
És nézz másokra : ez van mindenben.
Mégis van Egy, ki ezt az örök hullást
Szüntelen kézben tartja szelíden."
Amikor felismerjük a lényünk osztatlan alapterét, megtapasztalhatjuk, hogy az élet minden zűrzavara, minden küzdelmünk és hullámzásunk, nyújtózásunk és esésünk, meg van tartva egyetlen egységes, állandó és valahogy gyengéd tágasságban.
Forrás : Judith Blackstone The Fullness of the Ground 67. o. (ford. Nagy Judit)
Versfordítás :
dr Ónody Magdolna
Kép : https://agroforum.hu