A testünk középvonalából úgy érezzük, minden tapasztalásunk legközepében élünk. Az élet folyamatosan változó mozgásán belüli változatlan középpontként ismerjük fel önmagunkat. Még a más emberekkel való kihívást jelentő helyzetekben, vagy a személyes krízisek során is ebben a középen lévő, kiegyensúlyozott pozícióban maradhatunk. Továbbra is tudunk válaszolni más emberekre, de nem vagyunk velük vagy a régi kapcsolódási mintákkal összegabalyodva.
Ilyeneket mesélnek az emberek : “Múlt héten meglátogattam a családom, és amikor a középvonalamban maradtam, nagyon más volt a tapasztalásom. Egyszerűen csak képes voltam hagyni, hogy azok legyenek, akik, anélkül, hogy belekeveredtem volna a szokásos drámába. És én is önmagam tudtam lenni velük."
Vagy : “A férjemmel kezdtünk belemenni a szokásos veszekedésbe, mint mindig. De most ahelyett, hogy ugyanúgy reagáltam volna, ahogy eddig, a középvonalamban maradtam. És akkor meg tudtam látni, hogy nem is igazán mérges volt rám, hanem inkább szomorú, és így erre a szomorúságra válaszoltam a harag helyett. Sikerült megoldanunk a konfliktust, és olyan közel éreztük magunkat egymáshoz, mint már nagyon régen nem."
Önmagunk középvonalában élni olyan érzés, mintha a gondolkodásra, érzésre és érzékelésre való képességünk forrásában élnénk. Minden válaszunk frissen bukkan fel a pillanatban, a megszokott, bejáratott válaszadási mintázataink (reakcióink) helyett.
Forrás : Judith Blackstone Trauma and the Unbound Body 88-89. o. (ford. Nagy Judit)
Kép : Mártha Dóra
https://www.facebook.com/dora.martha.7
https://www.facebook.com/dora.martha.7