FF Egypercesek : Hamis én; valódi én

–

Részlet Judith Blackstone könyvéből :

Az én minősége (valódi én) nem egyezik meg az önmagunkról szóló számtalan elképzeléssel, melyet a hamis identitásunknak is hívhatunk. A hamis identitásunk rólunk szóló statikus képeket foglal magába - például egy vezető személyiség vagy a vidámság képét - melyeket azért öltöttünk magunkra, hogy bizonyos életkörülményeink kihívásaival meg tudjunk birkózni. Ezek a védelmi tartási mintázataink részei : egyéni (szubjektív) szerveződések, melyek megállítják a tapasztalás áramlását és akadályozzák a lényegiségünkkel való kontaktust. Idővel ezek a képek megkeményednek a testünk szöveteiben, merev személyiséget képezve, melyet könnyen összetéveszthetünk a valódi lényünkkel. 
 
Önmagunk hamis, merev részeit nehéz lehet felismernünk; gyakran kihívás őket feladnunk, hiszen általában hatékonyak. Ha az ismerőseink már meggyőződtek a személyiségünkről, a velük való interakcióink folyamatosan megerősítik a hamis karakterstruktúránkat. Ekkor úgy érezhetjük, be vagyunk zárva kapcsolatokba, melyek látszólag azt kívánják meg, hogy mindig az a vezető személyiség vagy a mosolygó, vidám arc rajzfigura legyünk.

Az én valódisága nem csak önmagunk tapasztalásában hoz változást. Más emberek is meg tudják figyelni a kinézetünk, a hangunk és még az érintésünk minőségének is az átalakulását. 

Például, öt hónapja jár hozzám egy Leo nevű férfi. Nem sokat tudok róla. Bár mindig barátságos és udvarias, nem beszél magáról, hanem szeret rögtön a meditációra térni. Belép, leül, becsukja a szemét, én pedig végigvezetem a gyakorlatokon. Aztán kinyitja a szemét, néha kérdez valamit a Felismerés Folyamatról vagy beszámol valamilyen új tapasztalásról, ami az ülés során érte. Végül feláll és elmegy. Hónapok óta figyelem a mélyülését, mintha fokozatosan materializálódna a testében. Egyszer csak, két hete, amikor kinyitotta a szemét, ott volt ő, a valódi énje nézett ki rám. Összetéveszthetetlen váltás volt az udvarias, visszafogott arckifejezésből, melyet mindig viselt, egy valódi személy maszk nélküli, leleplezett, élettel teli jelenlétébe. Megláttam, és bár nem sok részletet tudtam az életéről, mégis ismertem őt.

Mivel a lényegiségünk a teljes testünket áthatja, a ráhangolódás azt jelenti, hogy önmagunk teljes belső mélységén át élővé válunk. Önmagunk finom alapterében élni olyan, mint megérkezni a saját vad létezésünkbe.

Mindannyiunk természetes képessége a valódiság felismerése. Ahogy meg tudjuk különböztetni az egyensúlyt az egyensúlytalanságtól vagy a harmóniát a disszonanciától, úgy vagyunk felépítve, hogy felismerjük az igazság csengését. Ez a képesség egyre élesebb lesz, ahogy felismerjük a teljességet. Egy navigációs eszköz, mely a valódi lényünk felismerése felé vezet minket. 

Természetes vágyunk is van a valódiságra. Bár lehet, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, hogyha túlságosan el vagyunk vágva a valódi énünktől, túlságosan csapdába ejtve a hamis személyiségünkben, depressziósak leszünk és az élet értelmetlennek tűnik. Viszont amikor befelé irányítjuk a figyelmünket, felfedezzük, hogy teli vagyunk a valódi lényegiségünk természetes erejével, szeretetével és intelligenciájával.

Forrás : Judith Blackstone The Intimate Life 19-23. o. (ford. Nagy Judit)