Alapvető teljesség és én-állapotok
A hagyományos pszichoterápiában általában nem ismert, hogy van egy alapvető teljesség, amihez hozzáférhetünk, amikor elengedjük a töredezettségi mintázatainkat. Például Elizabeth Howell "én-állapotoknak" hívja
a traumából fakadó töredezettséget, és azt állítja, hogy akkor
beszélhetünk pszichológiai egészségről, amikor képesek vagyunk folyékonyan áramolni a különböző én-állapotaink között.
A Felismerés Folyamatban azonban azt tapasztaljuk, hogy a lényünk alaptere finomabb szintű, mint ezek az összetett én-állapotok, és természetes módon egységesnek érződik. Ezt a teret nem mi hozzuk létre. Miután felismertük, már nem változunk át egyik töredékünkből a másikba az egyes élethelyzetekben. Bár különböző módokon viselkedünk és más-más érzelmi választ adunk, úgy érezzük, hogy végig ugyanaz a személy vagyunk - akik valójában vagyunk - minden helyzetben. Lényünk alapterének nézőpontjából meg tudjuk figyelni a bennünk történő változásokat.
Megláthatjuk, hogyan válunk alázatossá egy bizonyos személlyel és felsőbbrendűvé egy másikkal. Ezzel a megfigyelőképességgel jobban megérthetjük önmagunkat és akár változtathatunk is a viselkedésünkön vagy a kapcsolatainkon.
Forrás : Judith Blackstone Trauma and the Unbound Body 39-42. o. (ford. Nagy Judit)